Rólam

Pesze-Molnár Eszter

Azt már tudjuk, hogy konduktorként végeztél. Mit érdemes még tudni rólad?

Konduktorként egy fantasztikus lehetőségnek köszönhetően Svédországban éltem, és dolgoztam 4 és fél évig, és bár remek időszak volt, a szívem hazahúzott. Mondhatni a szó legszorosabb értelmében, ugyanis ekkor ismertem meg a férjemet, akivel azóta három gyönyörű gyerekkel bővítettük a családunkat.

Jelenleg Budakalászon élünk, és bár kislányommal még itthon vagyok, igyekszem az eredeti szakmámra épülő továbbképzésekkel bővíteni a repertoárom. Ennek, és persze a támogató családi háttérnek köszönhetően, tavaly lehetőségem volt alapozó terapeutaként végezni, és azóta ezzel elindulni.

Honnan jött az ötlet, hogy meséket írjál?

Korábban, sohasem voltak ilyen ambícióim, de amikor a kislányomat vártam, annyira fáradt voltam az esti meséknél, hogy már nem bírtam a lámpa erős fényénél olvasni. Ilyenkor, előszeretettel meséltem leoltott lámpáknál a két kisfiamnak.  Mi szülők bekucorodtunk a fiúk mellé, és mindketten abban reménykedtünk, hogy gyorsan elalszanak. Mikor kiléptünk a szobából, a férjem minden alkalommal megkérdezte, honnan voltak ezek a mesék. Őszintén meglepődött, amikor kiderült számára, hogy ezeket én találtam ki, így már akkor arra bíztatott, hogy írjam le őket. Habár ezt nem tettem meg, azt a bizonyos bogarat azért sikerült elültetnie a fülembe.

Szerinted mitől jó egy mese?

Számomra az igazán jó mese legalább annyira felkelti a felnőtt olvasók figyelmét, mint a gyermekekét. Egyszerűen magával ragadja az összes résztvevőt, és gördülékenyen, együtt repíti őket egy érdekes világába.  Szeretem a mesében megbújó részleteket, a mélyebb tartalmi mondanivalókat, ami a gyermekek gondolatait megmozgatja. Kifejezetten örülök, amikor a végén, az okos buksikban felvillan egy kérdés, ami beszélgetést indít, és segít mindent a helyére tenni.

Miből merítettél ihletet?

Amivé a mesék váltak, úgy érzem benne van a múltam, és a jelenem egyaránt. Sokat tanultam a gyerekeimtől, a világukról. Anyaként megtapasztaltam milyen az, amikor rosszat álmodnak, amikor egy-egy esemény mélyen legbelül foglalkoztatja őket. Megismertem az érzelmi hullámok által befolyásolt időszakaikat, és azt a különleges humorvilágot, amiben ők jól érzik magukat.

Kiknek szólnak a Ludvig-Mesék?

A mese írásakor törekedtem az életszerű ábrázolásra, így azt gondolom, hogy már a négyéves korosztály számára is könnyen elképzelhető, játékos történetek ezek.

Az első három mesében a kisgyermekkor életkori sajátosságokkal járó történeteit dolgoztam fel (dackorszak, félelem, elengedés, sérülés), így már az ovis korosztály is élvezetesen hallgatja.  A második három mesében pedig a társas érintkezések során felmerülő témák kerültek előtérbe (elfogadás, szorongás, segítségnyújtás), amik igazán mély, gondolatindító beszélgetések alapjául szolgálhatnak az idősebb korosztály számára.

Miért pont Ludvig?

Ludvig karaktere eredetileg nem ennek indult, hanem a mesék keletkezésével együtt formálódott. Egyszerűen kiszabadult, én csak szabad utat engedtem neki. A történetek során egy igazán szerethető figura lett belőle, így esett a választásom egy számomra még a svédországi múltamból fontos, különleges kisfiú névre. 

Végezetül, de nem utolsó sorban. Lesz-e folytatása a LUDVIG-MESÉKNEK?

Nagyon örülök az első kötet fogadtatásának, amitől igazán nagy lendületet kaptam a folytatáshoz. Hálás vagyok a rengeteg pozitív visszajelzésért a közvetlen, és tágabb környezetem érdeklődéséért.  Természetesen előre ígérni nem merek, de remélhetőleg a második kötet 2020 karácsonyig már kapható lesz.

Interjú Baráth András tollából